Szerezd vissza a szívedet!

A karácsonyi igehirdetésekben, de mondjuk úgy, az ünnepi igehirdetésekben mindig előfordul az, hogy „nem a teritett asztal, nem az ünnepi asztal teszi az ünnepet ünneppé, hanem a szivben van az igazi ünnep”, és ehez hasonló figyelmeztetések, melyeket mi is tudunk, csak éppen nem tudunk mit kezdeni velük. A szép papi mondatok, ünnepi figyelmeztetések többnyire a templomban maradnak. Miért? Hogyan hozzuk ki onnan őket?

Sehogy. Kijönnek maguktól. Érdekes jelenséget figyeltem meg. A közelmúltban olvastam Wilhelm Hauf Kőszív című meséjét, mely olyan nagy hatással volt rám, akár az evangéliumok. Miért? Mert evangéliumi tartalommal vannak átszőve. Egy egyszerű szénégető fiú megunván életmódját ki akar lépni a megszokott hétköznapiságból és elmegy szerencsét próbálni. Híre van egy törpének, üvegemberkének, aki három kivánságát teljesiti az embernek. Kalandos út árán megtalálja a törpét és kiván kettőt, a harmadikat megtartja. Közben a cselekmény egy másik szálon is fut, beszél egy óriásról, aki tutajos volt, fát szállitott Hollandiába, kereskedő, pénzszerető figura.Hősünk hozzá is eljut, akinek az óriás üzletet ajánl. Add el a szivedet, adok helyette kőszivet. A kősziv nem hevül fel. Télen egy deci pálinka hamarabb felmelegit, nyáron viszont jó hűvöset tart, az érzelmeid, a szived miatt vannak gondjaid az életben. Ilyen érvekkel győzi meg a főhőst a pénzszerető óriás, aki végül megveszi a főhős szivét.A szívek befőttesüvegekben sorakoznak az óriás raktárában, ott dobognak tovább, nála.

Több zsák arannyal, de sziv nélkül éli pazar életét a főhős. Valahányszor elfogy a pénze, az óriás ad neki.Bejárja a világot, de semmit sem érez, élete üres marad, mert a kősziv nem érez semmit, részvétet sem. Vissza akarja vásárolni az óriástól, aki mosolyogva mondja neki, hogy ad még egy zsák aranyat, menjen nősüljön meg és a pénze még több lesz, elvégre a pénzt még a kősziv is szereti. Miután házassága tönkremegy és agyonveri feleségét, a jóságos törpe, az üvegemberke jelent meg váratlanul. Szerezd vissza a szivedet! Hangzott az utasitás. A főhős belátja csak a szívcsere változtatja meg életét, visszamegy az óriáshoz. Az azonban nem akarja visszaadni a szívét. Az üzlet az üzlet. Végül csellel visszaszerzi a szívét és bűnbánatra ébred a régi szíve. Észreveszi, semmi nincs benne csak bűntudat és bűnbánat. Belátja hibáit, tévedéseit és harmadik kivánsága a halál. Az üvegemberke úgy tesz, mintha ezt teljesitené, de halál helyett életet ad, visszaadja elvesztett feleségét, édesanyját. Sorsuk jóra fordul. Ő pedig visszatér a világba szénégetőként, de szívvel.

A jóságos törpe isteni tulajdonságokkal rendelkezik. Ő az, aki törpeként van jelen életünkben. Őt is keressük, de csak addig, amig kívánságaink vannak, amikor jól megy sorunk megfeledkezünk róla, nélküle is boldogulunk, mert helyettesíti a pénz. Életünk uralkodó óriása a pénzszerető óriás. Ő viszont sátáni figura. Jól megrajzolt eszes ember. Gonoszsága, leleményessége felkelti érdeklődésünket. A szív fontossága akkor jut nyilvánosságra, amikor nincs, de kellene.

A karácsony számomra misszió. Feladat. Visszaszerezni a szívet. A szíveket. Ráébreszteni elveszett voltunkra az embereket. Megoldásokat adni, akár egy ilyen mesén keresztül is, de elvezetni embereket azohhoz, Aki ebben a mesében burkoltan jelen van. Ha a Szentírás eddig csak egy mesekönyv volt számodra, nem biztos, hogy holnaptól nem lesz több. A könyvek könyve.

Horváth Csaba

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

FORGÁCSOK A MESTER ASZTALÁRÓL