Brassó

Történet:

A Kárpátkanyarban, a Barcasági Medence szívében fekszik a mintegy 300.000 lakost számláló Brassó - Brasov - Kronstadt. Legenda szól arról, hogy a menekülõ Salamon király itt rejtette el koronáját egy fa gyökerei közé. Ezt örökíti meg a város címere. Fontos kereskedelmi útvonalak keresztezõdésében, a város, jelentõs kézmûipari központtá nõtte ki magát, melyben vezetõ szerepre tett szert az ötvösség. A város szülötte, Áprily Lajos, emlékezik erre "Egy pohár bor" címû versében: "Forma van a versem egyszerû sorában, Ötvös volt az õsöm Brassó városában." A "Korona városa" sokáig zárt szász város volt. A magyarság a falakon kívüli elõvárosokban lakott. A Reformációt Johannes Honterus, Erdély reformátora, Brassó szülötte hatására, 1542-ben vezették be a városba, és a hozzá tartozó falvakba. Igy lett a város és a környék lakossága, a magyarság is, a reformáció kezdeti szakaszában, evangélikussá. Brassó városában, 5 szász és 1 magyar evangélikus templom található: a legrégibb, egyben a város legöregebb épülete a Bertalan-i vagy óbrassói templom, melyet még a tatárjárás elõtt, ciszterciták építettek, legnevezetesebb a XIV-XV. században épült Fekete templom, melynek építését Mátyás király is adománnyal támogatta. Érdemes tudni, hogy Brassó hegyén, a Cenken, Árpád kori vár állt.A millenniumra a Cenkre egy harcos szobrát állították elõdeink, ami az Árpád szobor néven volt ismeretes. Ennek fej- maradványát kértük ki a muzeumtól és õrizzük kegyelettel.

A brassói magyarok prédikátorának, iskolamesterének lakásul, s iskola céljaira is a Lópiac utcában biztosítottak otthont a város elöljárói (ma Gh. Baritiu utca 32 sz.). Istentiszteleti helyet szintén a Magisztrátus biztosított, ami sokszor hátrányos megkülönböztetést eredményezett a magyar evangélikusok számára.A Türelmi Rendelet hozta meg a saját templom építésének lehetõségét, ami Gödri János lelkész kitartó munkájának, felesége és anyósa jelentõs anyagi támogatásásnak köszönhetõen, (õk állták az építés költségeinek több mint a felét!) 1783-ban valóra válhatott. A gyülekezet tagjainak száma azóta gyarapodott: ma mintegy 2400 tagot számlál, ami azt jelenti, hogy a Romániai Ágostai Hitvallású Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyház legnagyobb magyar ajkú gyülekezete. Említésre méltó, hogy a mintegy 30.000 lelket számláló egyházunk kötelékébe tartoznak még szlovák gyülekezetek is, egy román nyelvû gyülekezet (Bukarestben), és német ajkú tagok is. Egyházunkban négy nyelven szól az Isten Szava. A nyelvi sokféleségen túl, élõ ökuméné is jellemzi egyházunk és más felekezetek viszonyát, emlékezve és emlékeztetve arra, hogy Erdélyben, a Tordai Országgyûlésen kiáltották ki 1568-ban - a világon elsõként - a vallásszabadságot

Az egyházközség története

Egyházközségünkben, több mint négy és fél évszázados múltja során, a már említett Gödri János templomépítõ lelkészen kívül, többen is jeleskedtek. Pl.Tatrosi György (1599-1650) a XVII. század brassói magyar krónikaírója, továbbá a csallóközi származású, népes Szeli nemzetség több tagja is. Egy ostyatartó szelencébe hárman is belevésték nevüket:az alján Georg Szeli, aki az elsõ "bevándorló", s aki 1668-1675 között volt brassói lelkész, az oldalán Isacus Szeli, és az 1723. évszám, brassói lelkészi szolgálatba lépésének ideje, mely szolgálatot 1735-ig töltött be, a födelén pedig Jos. Szeli, 1735. 11 febr. Szeli József 1757-ig volt Brassó magyar evangélikus lelkésze. Izsák és József a fent említett György unokái voltak. Ezekbõl az idõkbõl valók: az aranyozott ezüst paténa (ostyatartó tányér), melyen ez a felirat olvasható: "Eclessia Hungarica Propriis Sumptibus Curavit Anno 1651 Tempore Martini Gothard", és az 1661. évi Várad-Kolozsvári Biblia, Szenczi Király Ábrahám széljegyzeteivel, az 1695. évszámmal jelzett, aranyozott ezüst úrvacsorai kehely, a keresztelõ kút, melyen a következõ felirat olvasható:" BOLONNYÁBAN LAKÓ NEMZETES OLAJOS MÁRTON EZEN KERESZTTELÕ KÖVET ISTENHEZ VALÓ BUZGÓ SZERETTETIRÕL VISELTETVÉN CSINÁLTATÁ MAGA KÖLTSÉGIVEL AZ MAGYAR ECCLESIA SZÁMÁRA 1725 ESZTENDÕBEN SZ: IVÁN HAVÁNAK 10 NAPJÁN ". A talapzati részbe belevésve "ISAAC SZELI" neve is olvasható. Megjegyzendõ, hogy a Bolonya név Brassó északi elõvárosának, a Blumenau-nak magyar név változata. Értékes kincsünk Szeli József krónikája : a Brassói Magyar Evangélikus Egyház Kis Tüköre, és a templomépítés leírását is magába foglaló, Gödri János lelkész által írt "Historia Eccl. Hung. Conf addictate Coronensis...". Tekintettel arra, hogy a polgári anyakönyv vezetést 1895-ben vezették be, az addigi népmozgalmi adatokat tartalmazó egyházi anyakönyvek egy részét a második világháború után uralomra jutott kommunista állam, egyébb egyházi tulajdont képezõ javakkal együtt, eltulajdonította. Az 1989. évben bekövetkezett fordulat elõtt ezekrõl beszélni tilos volt, utána már nem, de minden hiábavalónak bizonyult.

Minden idõben voltak olyan buzgó emberek, akik egyházunk sorsát szívükön viselték, és adományukkal azt támogatni igyekeztek. Ilyen volt az 1759-ben Brassóban született, és 1838-ban Bécsben elhúnyt órásmester, Litsken József, aki Brassó város " Tekintetes Tanácsánál" 10.000 pengõ forintot helyezett letétbe 3 percentes kamattal, és azzal a meghagyással, hogy ebbõl évenként 100-100 pengõt kapjon a magyar evangélikus lelkész és az iskolamester. De az ugyanebben az idõben élt birtokos, Türkösi Ferenc is bõkezûnek bizonyult egyháza iránt: 1837-ben az õ költségén készült el a templom mennyezete, de ezen kívül annyi termõföldet adományozott az egyházközségnek, hogy amikor azok egy részét eladták, 1932-ben az egyházközség megépíthette a saját elemi iskoláját, mely a maga idejében egyik legkorszerûbb intézménynek számított, s amitõl az 1948. évi államosítás megfosztotta egyházunkat. Késõbb a földek másik részét is eladták, és a kapott pénzbõl megvásárolták a Vasút utcában a "Pest szállót" (ma Iuliu Maniu utca 32. sz.), melyet nem államosítottak ugyan, de az állam azt tett vele, amit akart: elõbb inasiskolát, majd vasutas iskolát és bentlakást rendezett be benne, késõbb ismét szálloda és étteremként mûködtette, mely azonban már nem felelt meg a korszerû követelményeknek. Az 1989. évi fordulat után sikerült egyházunknak a mûködtetési jogot visszaszereznie az állami turisztikai hivataltól. Ma az IBC nevû vállalat bérli székhelyként. A Vasút utca 2. sz. alatt, a templom mellett volt temetõnk, amit a város vezetõsége 1960-ban lezáratott, és 1987-ben, a diktátor parancsára, megfosztott temetõ jellegétõl. A sötét idõkben hiába kértünk engedélyt a szûk (6 x 5 m) gyülekezeti terem bõvítésére. Sõt, inkább templomunk lebontásával is fenyegettek.

Az 1989. decemberi fordulat, melyet a karrier politikusok oly szívesen, de hamisan forradalomnak neveznek, a kommunista diktatúra bukása, némi változást hozott egyházunk, gyülekezetünk számára is, ami abban is megmutatkozik, hogy - míg korábban hiába kértünk engedélyt csekély terjeszkedésre - most engedélyt kérhettünk, és kaptunk is nemcsak terjeszkedésre, hanem új építésre is. Természetesen, állami anyagi támogatásra most sem lehetett számítani. Annál inkább azonban külföldi egyház segélyszervezetekre, melyeknek feladata a szórványban élõ evangélikusság támogatása, felkarolása. Igy fordulhattunk új egyházi központ építésének kérésével, tervével a Gustav Adolf Werkhez, a Martin-Luther-Bundhoz, ahonnan jelentõs anyagi támogatást kaptunk. De komoly támogatást nyújtottak a finn testvérek, a testvérgyülekezet Lempaala, s a legmeghatóbb módon finn magánszemélyek is. Természetesen, a gyülekezet tagjai is adakoztak a nemes célra. A tervet Olsefszky Edmund brassói mûépítész készítette. A munkálatok 1992 áprilisában kezdõdtek, és 1993. karácsonyán lehetett beköltözni, ami korántsem jelentette a teljes befejezést. 1998 nyarán sikerült a külsõ részt befejezni, azonban ennek ellenére is sok belsõ munka, festés, felszerelés, stb. van még hátra. A négyszintû épület alagsorában található egy multifunkcionális terem, fûtõház, mûhely, garázs, pince, egészségügyi helységek, a földszinten díszterem, konyha és étkezõ, valamint irodahelységek, az emeleten szolgálati lakások, a kiépített tetõtérben pedig vendégszobák. Helyet talál itt hétközi áhitat, bibliaóra, hitoktatás, ügyvitel, és - az öküméné jegyében - számos más, egyházi és kulturális rendezvény is.

A jelen helyzet

Brassói Magyar Evangélikus Egyházközségünk nincs szűkével a mindennapi teendõknek. Vasárnaponként és ünnepenként, 10 órai kezdettel tartunk istentiszteletet. Minden alkalommal úrvacsorát is osztunk. Havonta egy alkalommal, és a nagy ünnepeken szórványban is tartunk istentiszteletet. Brassói anyaegyházközségünkhöz 8, szórványban jelenleg 94 lélek tartozik. Hétközben: kedden és csütörtökön, reggeli áhítatot tartunk 10 órai kezdettel. Mindkét alkalommal bibliaórát is tartunk. Ifjúsági bibliaóra szombat délután 18 órakor van. Az ífjúság tevékenysége nem korlátozódik ennyire, hiszen részt vesznek bel- és külföldi táborozásokon, vagy maguk szerveznek táborozást, és -presbiter asszonyokkal karöltve- felvállalják a diakóniai munkát, az öregek, betegek meglátogatását is. A diakóniai tevékenységhez tartozik az is, hogy kedden délutánonként egy orvosnő, aki egyházunk tagja, ingyenes rendelést tart a rászorulóknak, s a külföldi hittestvérek által rendelkezésünkre bocsátott gyógyszerekbõl ingyen oszt azoknak, akiknek arra szükségük van, minden felekezeti vagy nyelvi megkülönböztetés nélkül. Egyházunk, népünk jövõjének letéteményesei gyermekeink. Keresztyén nevelésük érdekében folyik az egyházi és az iskolai hitoktatás, valamint vasárnapi iskolai munka, és a két évre terjedõ konfirmációi elõkészítés. Részt veszünk az ökuménében: Pünkösd hetében tartjuk a keresztyén egységért való imádkozás hetét, március elsõ péntekén a Nõk Világimanapját - példaértékû a brassói keresztyén nõszövetségek testvéri együttmûködése. Többször tartunk ökuménikus istentiszteletet: tanévkezdéskor, tanévzáráskor, népünk jelentõs évfordulói vagy eseményei alkalmával.

--------------------------------

Cím: Str. Iuliu Maniu u. 2 szám, Braşov

Tel: 00-40-0268-415.258 

Hívek száma: Anyaegyházban 2315

Szórványban 94 , Összesen 2409

Jelenlegi lelkész: Raduch Zsolt, Koszta István

-----------------------------------

Szöveg: Raduch Zsolt - brassói evangélikus lelkész

Egyházmegye: