Ft. Adorjáni Dezső Zoltán püspök írásai

Megjelentek az Evangélikus Élet Égtájoló rovatában.

FESZÍTSD MEG, FESZÍTSD MEG ŐT!

"Mond, te kit választanál?" Tudunk a megfelelő helyzetismerettel és mindenekelőtt józan bölcsességgel egy nem könnyű, de hosszútávon előnyös döntés mellett voksolni? Hányszor akarjuk még a világtörténelem folyamán Barabást választani? Hányszor ismerjük még félre a jó megoldást, és hányszor hagyjuk még, hogy hamis eszmékkel, olcsó, de kecsegtető, szép reményekkel megvásároljanak?

Határkérdések

Kedves jó testvéreim, kedves fiatalok!

Kedves Vendégek!

Egy nagyon intenzív, mozgalmas, egyben tartalmas 4 napot éltünk át, itt a gyönyörű szép Borospatak völgyében, a II. Köz-Ép-Pont találkozon. Ebbe a négy napba be volt minden sűrítve: kikapcsolódás, lazítás, sport, mozgás, kirándulás (ízelítő hegyeinkből) és egy kicsit túl kevés alvás, ahogy ez ilyenkor, ebben a nagy közös pörgésben lenni szokott. A játék és szórakozás mellett volt itt finoman adagolt tanulás is – de csak módjával, elvégre vakáció van. Ismerkedtünk értékes, élő  és életképes hagyományainkkal is, tánc, kézművesség által,  érdekes előadásokat hallgattunk. Voltak áhítatok, ima, igehallgatás, dicsőítő énekek hangzottak el. De helye volt az elcsendesedésnek, a meghitt beszélgetéseknek, a lelki épülésnek. Feszegettük egy kicsit a határokat is! De ez igazán az ifjúság dolga, jó tulajdonsága feszegetni, széttolni a határokat, átlépni a mesterséges akadályokat. Mindehhez bátorság, vakmerőség, önbizalom kell, de nyitottság, őszinteség is.

Amikor mennyé változik a pokol…

Miután elmentek az angyalok tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr kijelentett nekünk. Elmentek hát nagy sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket. Luk 2,15-16

A XX. század első eget rengető tragédiájának, a száz évvel ezelőtt kitört I. világháborúnak, van egy elfelejtett, töredéknyi kis fejezete. Egy kis bekezdésről van szó csupán a 15 millió emberéletet követelő világégés történetében, melyet joggal érezhetjük, hogy méltánytalanul elfelejtett a történelem. 1914 karácsonyán olyan dolog történt melyet az I. világháború egy véletlen epizódjának tartanak számon. Ezt az igaz történetet egy brit karácsonyi reklám emelte be ismét a köztudatba, melyet a közösségi oldalakat használó testvérek jó eséllyel ismerhetnek.

Álmok

Közel 52 éve, pontosabban 1963. augusztus 28-án mondta el Martin Luther King a világ egyik legnagyobb hatású beszédét Washington D. C-ben, 250.000 fős hallgatóság előtt. Ma is visszhangozzák paradigmatikussá izmosodott gondolatait: „Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásban áll. Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak, minden ember egyenlőnek lett teremtve. Van egy álmom: egy napon Georgia vöröslő dombjain a hajdani rabszolgák fiai és a hajdani rabszolgatartók fiai le tudnak ülni a testvériség asztala mellé. Van egy álmom: hogy négy kicsi gyermekem egy napon majd olyan nemzet tagja lesz, ahol nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg őket.”

Black Advent

Pár hete annak, hogy egy népszerű elektronikus hírportálon kissé meglepődve olvastam, hogy november 27-én hivatalosan kezdetét vette a karácsonyi ünnepkör. Mivel magam is tudom, hogy a „jó pap holtig tanul”, eddigi hiányos ismereteimet kiegészítendő megtudhattam és megtanulhattam, hogy a Karácsony hivatalos nyitánya újfent az elhíresült és igen népszerű Black Friday, magyarán Fekete Péntek. Ezen a szent napon ünnepli a nagyvilág a vásárok vásárát, a leszállított árak világnapját, ahol a kisember valóra válthatja titkos álmait, vágyait, ahol szinte földre száll a mennyország.

Mikor lesz a székelyből magyar?

Magyarországon javában dübörög a választási kampány, s hullámai - eddig még soha nem tapasztalt módon - jól érezhetően átcsapnak az erdélyi gátakon. Végül is most már nemcsak külső szemlélői vagyunk az eseményeknek, hanem új jogviszonyunk alapján szereplői és elszenvedői is. Ugyanis az általános, egyre fokozódó sárdobálásban-  ilyen vagy olyan kontextusban- a külhoniak kérdését is igyekeznek tematizálni, mert nagyon jól tudják, hogy erre a kérdésre eléggé fogékony lehet a belső piac.

Látványos látszat

Néhány éve Budapesten egy új jelenségre lettem figyelmes, több, szépen, ízlésesen, színesen és üveggel felújított, kivilágított kenyérboltra, kis pékségre felírták, hogy „Látványpékség”. Így első hallásra, pillantásra kicsit furcsának tűnt a látványpékség megnevezés, mondhatnám inkább enyhén nevetségesnek, nagyképűnek. Mi is az, hogy látványpékség? Mitől lesz a pékség, a kenyérbolt látvány? Eddigi tapasztalataim során, leegyszerűsítve a dolgokat, én úgy tudtam, hogy a pékség az a szép és tiszta hely, ahol a kenyeret, veknit, kiflit, a különböző ínycsiklandó péksüteményeket elkészítik, megsütik és kiárusítják. Ennyi és nem több. Miféle bizarr találmány már megint ez a „látványpékség”?

A világ legszebb városa

Azzal vádolhatna a kedves olvasó, hogy nagyon elfogult vagyok, amikor azt írom, hogy számomra a világ legszebb városa Budapest. Vállalom az elfogultság ódiumát, mert nagyon szeretem Budapestet, nekem a „vidéki magyarnak” ez a város sokkal többet jelent, mint egy elragadó turisztikai látványosság, mint egy csodálatos Dunára nyíló panoráma. Szeretem nyüzsgését, füstös illatát, különös hangulatát, a benne lüktető életet. Szeretem így is: a rengeteg lepukkant bérpalotájával, a felelőtlenül elhanyagolt, összekoszolt utcáival, a romkocsmák titkaival, mert ennek ellenére szép és mindig tartogat meglepetéseket. Eljátszadoztam a gondolattal, ha úgy egyszer hirtelenjében – s adja Isten mihamarabb – Bécshez, Prágához hasonlóan megrázza magát és felébredne csipkerózsika-álmából és tökéletesen megújulna, megszépülne, akkor új szint, új életet kapva tárulkozna páratlan szépségével a világ felé és valóban méltó lenne a „Donaukönigin” (a Duna királynője) névre. Akkor lehet, nem Pest lenne a kis Párizs, hanem Párizst neveznék a Szajna parti Budapestnek.

Találkozni a középpontban, Krisztusnál…

Manapság nagy divatja van a nyári fesztiválozásoknak, tömegrendezvényeknek. Sziget, Félsziget, Balaton Sound, Volt, ezer meg ezer faluünnep, városnapok, gasztronómiai fesztiválok, ifjúsági rendezvények - csupán néhány kínálata a nyárnak. Felpördült világunkban az akkumulálódott feszültségeket valahol le kell vezetni. Ez természetes.

Amikor ezeket a sorokat írom egyfajta profán eszkatológiai feszültség, a „már igen, de még nem” érzése kavarog bennem. Néhány nap és elkezdődik az első erdélyi vonatkozású lutheránus ifjúsági találkozó, a Középpont, és mire ez az írás nyomtatásban is megjelenik, addigra már mögöttünk lesz a nyár leginkább várt rendezvénye egyházunkban. Ami azonban engem foglalkoztat ebben az izgalommal teli várakozásban az az, hogy végül is miért szervezzük a Középpontot? Mert úgy véljük, hogy ez más? Mitől más? - mert hogyha olyan, mint egy átlagos buli, akkor inkább csatlakozni kellene egyhez, hogy az legyen még nagyobb…

Feje tetejére állított világ

Miközben folyó év június 19-én a berlini brandenburgi kapunál Barack Obama amerikai elnök a szabadság és a demokrácia győzelméről szónokolt, történt néhány furcsa dolog a világtörténelem palettáján. Példának okáért az adatgyűjtési botrány, az ún. PRISM program.

Oldalak