Járjatok a világosságban!

A sokaság megkérdezte tőle: "Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia?" Jézus ezt mondta nekik: "Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!" Ezeket mondta Jézus, majd eltávozott és elrejtőzött előlük. Jn.12, 34-36

 

Keresztény testvérek! Három dologról beszél ez a felolvasott ige nekünk, mai keresztényeknek. Az első dolog, hogy a sokaság kérdez, tudakozódik az emberfiáról, a második, hogy megtudjuk, hogy a világosságban kell járnunk, és végül hogyan kell a világosság fiaivá válnunk. Vizsgáljuk meg ezeket az üzeneteket most külön külön.

Az első az volt, hogy van egy sokaság, egy névtelen tömeg, akik érdeklődnek az emberfiáról, Jézus Krisztusról. Valami keveset hallottak már róla, hogy örökre megmarad, meg, hogy fel kell emeltetnie, de mégis ott a kérdés bennük, Kicsoda az emberfia. Van igény Jézus Krisztusra. Arról beszél elsősorban az ige nekünk. Van tömeg, van sokaság, vannak, akik Isten ügye iránt érdeklődnek, akik tenni akarnak valamit Isten ügyéért.Vannak, akik felismerik azt, hogy csupán két lehetőség van: vagy a világosságban járni, Isten szerint, vagy a sötétéségben, a bűnökben. Milyen csodálatos meglepetés volt számomra, hogy az aradi liceumban a gyerekek kedvvel és szeretettel látogatják a vallásórákat. Van igény azokban a fiatalokban, akikről olyan sokszor csak rosszat hallunk. Öröm számunkra azt hallani, hogy vannak olyan fiatalok, akik nem a diszkókban, a kocsmákban, a mértéktelen italozásban, és a cigarettában látják és keresik életük értelmét, hanem vannak olyanok is, akik érdeklődnek, akik felteszik a kérdést, ki az emberfia?Akik életcélt akarnak látni, jövőt akarnak építeni, akik nem akarják, hogy az élet csak dobálja őket, ők meg akarnak állni a hitben. Milyen csodálatos, hogy a sokaság ment Jézushoz, összefogtak egy közös dologért. Nem egyen-egyenként kérdezték, hanem együtt. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy összetartó gyülekezet ment Jézushoz akkor, és ennek a gyülekezetnek volt egy közös kívánsága, minél többet megtudni Jézusról. Nem beszél az Írás arról, hogy hányan voltak, milyen életkora volt ennek a gyülekezetnek, csak azt, hogy mit akartak. De menjünk tovább.

Jézus válaszol a gyülekezetnek. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van. Van rendelt idő és van olyan idő, amit mérünk, ami telik, ami körülvesz. Az az idő, amiről itt szó van, annyiban különbözik a mindennapi értelemben vett időtől, hogy ennek meghatározott tartalma van. Van ugyebár olyan idő, ami csak úgy elszáll, tartalmatlan, amit észre sem veszünk, nem is emlékszünk rá, de elmúlt. Elmúlhat így egy egész élet is, hogy nincs tartalma, célja. Éppen ezért fontos ma meghallanunk Jézus figyelmeztetését, hogy ma van a rendelt idő erre, hogy a világosságban járjunk, mert még egy kevés ideig közöttetek van a világosság. Lehet a sötétségből a fénybe rohanni. Mint ahogyan pásztorok ama betlehemi éjszakán rohantak a sötét mezőről a betlehemi jászol fényességébe, lehet a bűnök, az elhibázott életek, az erkölcstelen múltból a világosságba az új életbe rohanni. Van szabadságunk újra kezdeni dolgokat, életeket. De akkor hátat kell fordítani a hazugságoknak, a csalásoknak, a nyerészkedéseknek, és szembe kell nézni a világossággal. Mert eljön az ideje a számonkérésnek és eljön az ideje a megvilágosodásnak. Ma semmi és senki sem olyan értékes, mint egy olyan közösség, aki létszámától függetlenül  a világosságban tud járni, aki ragaszkodik a fényhez, megváltó urához, akinek fontos az egyház, aki meg tud szabadulni a sötétségtől. Aki tudja azt, hogy legyen bármekkora az emberi gonoszság, Isten szeretete nagyobb nála. Mert a gonoszság sötétségében felgyullad a világosság.

Van számodra is hely ebben a világosságban. Még akkor is, ha nem hiszed, vagy nem akarod elhinni. Pál apostol sem akarta elhinni, üldözte az egyházat, Jézus tanítványait, ám egyszer csak az ő életében is felragyogott a világosság. Elfogadta a világosságot. Az új kezdet lehetőségét. Mi emberek nehezen bocsátunk meg nehezen adunk meg felebarátunknak második lehetőséget. Isten azonban nem ember. Amikor Isten szava felcsendül, akkor ott a lehetőség az új kezdetre. Ilyen felkínált lehetőséget nyújt a nyitott templom, a találkozások, a különböző együttlétek nagy és kis csoportokban, amíg nálatok van a fény. Addig higgyetek benne! Járjatok benne! Ne essetek vissza a sötétségbe! Sohasem volt nagyobb szüksége a világnak a szolgáló egyházra, mint most. Olyan közösségekre, akik a bűnbocsánat üzenetét tovább adják, akik maguk is meg tudnak bocsátani .

Harmadik üzenete ennek az igének az volt, hogy hogyan járhatunk a világosságban, hogyan lehetünk a világosság fiaivá? El kell indulni. Járjatok és higgyetek! De éppen ez a legnehezebb. Hányan próbálták úgy, hogy, majd, ha lesz hitem elindulok, akkor majd templomjáró leszek én is. Vagy, ha látnám a csodákat, akkor hinnék. És nem lett belőle semmi. Nem azt mondja Jézus higgyetek és aztán járjatok, hanem éppen fordítva. Indulj el! Aztán menet közben megkapod a hitet is. Mint a tíz bélpoklos, akik parancsba kapták Jézustól, hogy menjenek be a faluba és mutassák meg magukat az orvosnak. Poklosan bemenni a faluba? Kérdezhették volna, de nem kérdezték, hanem engedelmeskedtek Jézusnak. Hitetlenül bemenni a templomba? Elindultak és közben jött a hit. Indulj el te is bátran! Ne a hitedet méregesd, hogy elég erős-e vagy sem, hanem bátran indulj el! Amíg tart a fény. Tedd, ami Jézus mond neked! Egy kis ideig tart a fény, számotokra és számomra is. Az úrvacsorai közösség legyen olyan leborulás Jézus előtt, mint azé a gyülekezeté, sokaságé, amely odament hozzá és megkérdezte, kicsoda az emberfia. Amikor részesülünk az ő szent testében és vérében mi is látjuk az ő megdicsőült testét, mint az a néhány tanítvány, az evangéliumi szent leckében. Uram jó nekünk itt lennünk. Tudjuk ezt elmondani, tudjunk ebben élni?

                                                                                                          

Szerző: 

Horváth Csaba

Alapige: 

Jn 12,34-36

Alkalom: 

Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnap