Hipoterápia egy mosolyért

Ha beszámolómat azzal kezdeném, hogy a „Hipoterápia egy mosolyért” című pályázat sikerrel zárult le október 30-án amellyel a pályáztatót szeretném meggyőzni arról, hogy  támogatásra a megadott célt a megtervezett kereteken belül tökéletesen szolgálta, több mint valószínű, hogy ez már egy megszokott kliséként hatna önökre.Viszont mielőtt az alkalmak és a résztvevők száraz adatairól számolnék be, szeretnék önökkel megosztani egy pár gondolatot.

Ezen gondolatok az alkalmakon vagy séta közben a gyermekekkel születtek meg bennem. Megfigyeltem azt, hogy a gyermekek, hogyan próbálják utánozni a lovász mester gesztusait, magatartást az állattal szemben. Ez a tény szülte meg bennem azt a gondolatot, hogy ha majd sikerül „felnőnünk” és a már 16-18 éves gyermekeinkkel munkaterápiás foglalkoztatásokat szervezünk, Árkoson erre egy tökéletes lehetőség nyílna, a lovardával együttműködve.

A sepsiszentgyörgyi evangélikus gyülekezet keretében működő Hipoterápiás foglalkozás

Egyházközségünk keretén belül 2005 –től, szervezünk különböző foglalkoztatást kiemelt igényű gyermekek számára. Az évek során sikerült létrehoznunk egy „Játszóházat” ahol 21 Triszómiás gyermekek számára biztosítunk különböző foglalkoztatásokat, valamint terápiás tevékenységeket. 2012 szeptemberétől indul be, a mára már iskolakötelesé vált gyerekek délutáni foglalkoztatója, „After-School”. A program keretén belül Hipoterápiás alkalmakat is szervezünk lehetőségeink szerint. Ezt már az elmúlt évek során is alkalmaztuk. Az utóbbi két év gazdasági válsága miatt kénytelenek voltuk ezeket az alkalmakat havi egy két alkalomra korlátozni. A nehéz gazdasági helyzet ellenére sikerült beszerezni egy mikrobuszt, amivel a gyerekeket ki tudjuk szállítani a lovardáig és vissza.

Láttam, hogy milyen örömmel próbálgatják ők is lekefélni a pónikat, milyen boldogság tölti el őket, mikor kicsi kezeikből egy, egy sárgarépát vagy egy darab kenyeret nyújtanak a macsiknak. Milyen szívesen etetik, hogyan próbálnak hozzájuk beszélni. Hogyan sikerül, a ló hatására, a póni hátán, a testtarást, mint egy varázsszóra korrigálni, lassan kiegyenesedni, az egyensúlyt megérezni. Tanúja lehettem annak az örömnek mikor a család, szülők testvérek és gyerekek együtt sétálnak a természetben, kint a szántóföldek mentén, ott ahol a meg nem munkált föld még szégyen számban megy és ezért még példás gazdaságokat láthatunk, vagy bent Árkoson, ahol az utcák felsorolják  a „Magyar Irodalom Nagyjainak” neveit.

Játszóházas gyerekeinket illetve ősztől, kisiskolás csoportunkkal is, szeretnénk folyatni a hipoterápiát. Rendszeresen 9-10 gyermeket szoktunk kivinni Árkosra, ahol az ottani lovarda rendelkezik, póni lovakkal illetve erre a lovagoltatásra, szakképzet személyzettel.
A hipoterápiás lovagoltatást, mint tudományos módszert, az Oxford-i egyetem tudósai fejlesztették ki az első világháború után, de már az ókori görögök is ismerték a ló, emberre gyakorolt felüdítő hatását. A 1960-as évektől kezdve alakultak meg az első hipoterápiás szövetségek, Németországban, Angliában és az Egyesült Államokban. 1974-ben tartották az első nemzetközi konferenciát ezen a téren.
Visszatérve a mi kis csoportunkra, május hónaptól kezdve egészen október végéig terjedőleg, szoktuk szervezni ezt a tevékenységet, heti rendszerességgel, illetve heti két alkalommal. Az ősztől induló délutáni iskola megszervezése nagyon leterheli anyagi lehetőségeinket, viszont az eddig elért eredmények, valamint a gyerekek és szülők együttesen kifejezett igénye a hipoterápiás tevékenységre kifejezetten nagy.
Örültem annak, hogy mindezt sikerült megvalósítani a Communitas Alapítvány az RMDSZ , valamint szülők és a Sepsiszentgyörgyi Evangélikus Gyülekezet támogatásával.Önkénytelenül arra gondoltam, hogy valóban egy olyan projektet sikerült a Communitas Alapítvány illetve RMDSZ segítségével megvalósítani, ahol nem politikai vagy személyes érdek diktált, hanem a szeretet az empátia és egy olyan fajta szociális odafigyelés, amelyre olyan nagy szükség van Európának ebben a térségében. A résztámogatást illetve a megítélt összeget kizárólag a lovagoltatásra fordítottuk. Az útiköltséget illetően, ezt teljes mértékben a szülök illetve az Egyházközség vállalta magára, egyrészt azért mert egyszerre csak 3 legtöbb 4 gyereket lehetett lovagoltatni ugyanabban az időben, másrészt, azért mert a lovarda az egyben kifizetett alkalmakért egy kedvezményben részesített.

Isten áldását kérve Önökre és munkájukra, hálásan köszönjük támogatásukat.

Erős Vár a mi Istenünk!

Zelenák József                        Antal Attila László
Esperes, parókus lelkész     programfelelős pszichológus

-------------------------------

Fekete-piros muzsika

Zörgőkkel, csörgőkkel, különféle ütőhangszerekkel, tapssal, kopogtatással szólaltak meg sorra a gyermekdalok a Manócska Játszóház csoportjának Dani Kingáért tartott kedd esti jótékonysági koncertjén.
A sepsiszentgyörgyi megyei könyvtár Gábor Áron Termében szó szerint is fekete-piros muzsika szólt, mert a Down-szindrómás és autista gyermekek színeskotta-módszerrel tanulták meg a hangokat Valádi Enikő és Paszjár Marianna irányításával, a szülők segítségével. A Manócskák időnként fel-felálltak a kis zenepadok mellől, és lépegetve, dobogtatva daloltak tovább, számukra a jobb és a bal, az előre és a hátra is a tanulás része. A fogyatékkal élők világnapja (december 3.) alkalmából felcsendülő fekete-piros muzsikát a közönség tapssal, a németországi Round Table és Ladies’ Circle önkéntesei Mikulás-csomaggal köszönték meg.
 

Szerző: Fekete Réka, fotók: Hankó Szilamér. Megjelent a Háromszék napilap 2012 december 6-i számában.

Kapcsolodó videó: