Ft. Adorjáni Dezső Zoltán püspök úr húsvéti pásztorlevele és üdvözlete (Hangfelvétellel)

Nyitva van az arany kapu!

Keresztyén testvéreim, ünneplő gyülekezet!

Magam előtt látok egy emlékképet, amint egy két-három éves kislány édesanyja kezét fogva vidáman énekel egy napsütéses húsvét reggelen, istentiszteletre igyekezve. Gyakran eszembe jut ennek a kislánynak a felszabadult boldogsága, a kora reggeli utca csendjét betöltő vidám, gyermeki hangja, és ott visszhangzik fülemben a kislány éneke, az egyszerűcske gyermekdal néhány sora: „Bújj bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu hadd bújjatok rajta!” Mert a mai napon szívünkben valóban új élet támad, a sokszor kiszáradt, terméketlen életünk fáján ma friss hajtás fakad. A mai napon a mi Urunk Jézus Krisztus valóban megnyitotta azt a kaput, amelyen keresztül nekünk bemenetelünk lehet az Atyához! Nyitva van az arany kapu! - nincs ennél nagyobb öröme a hívő embernek.

Keresztyén testvérek! Ma, húsvét ünnepén mindannyian Atyánk meghívottai vagyunk, hogy lássuk azt, amit az asszonyok láttak, az üres sírt, az Élet erejét és győzelmét. Ha itt van közösségeinkben Péter, aki háromszor megtagadta, ha itt van Tamás, aki sebhelyeit tapogatja, ha itt van a többi tanítvány, aki halálakor gyáván cserbenhagyta, ha itt van a megvakult Saul, aki még nem tudja, hogy Pál lesz belőle, itt a helyed neked is és itt a helyünk mindannyiunknak. A kimerült és fáradtságba belefásult anyának, a mindennapok mókuskerekében őrlődő apának, a családi békétlenségtől fájó szívű nagymamának, a szeretetköteléket féltő nagyapának. A megbántott és bántó szerelmesnek, a megbocsátani nem tudó testvérnek, a magánytól vagy betegségtől szenvedő idősnek, a megrettent, helyét kereső fiatalnak, az Isten közelsége után vágyakozó embernek.

Sokan vagyunk, sokfélék, egyedi és megismételhetetlen az élettörténetünk, mindenkinek személyes a lelki és testi keresztje. Egy valami közös bennünk csupán, Krisztusra utaltságunk. Azért vagyunk itt, mert Jézusra van szükségünk, Őt akarjuk látni, ahogy húsvét hajnalán az asszonyok. Vele akarunk találkozni, mint az emmausi tanítványok, hogy amikor megtöri a kenyeret és megáldja a bort, megerősödjünk mi is abban a hitben, hogy feltámadott Urunk, életünk minden percében velünk jár az úton.

Lelkünknek olyan szüksége van erre a bizonyosságra, mint testnek a kenyérre, mert a hétköznapok taposómalmában, a lövészárkaink sötétjében, ünneptől ünnepig sok sebhelyet szerzünk és talán annál is többet okozunk. Ezekre a sebekre pedig egyedül Jézus keresztje adhat orvosságot, az a szó, amit átszegzett két kezével vésett fel a keresztre, és ami nem más, mint a bűnbocsánat.

A mindenkori ünnepi erőmerítések után, lelkünk felüdítése után, mely mindig fenn történik a hegyen, a mennyei otthon közelében, vissza kell térnünk a völgybe, életünk, küldetésünk és szolgálatunk helyére. Oda, ahol újra beindul a taposómalom, ahol lassan mindenki visszamászik lövészárkába harcait megvívni, ahol megtapasztalhatjuk az emberi gonoszság kegyetlenségét és cinizmusát és ahol nagyon gyakran kétségbe esünk, kilátástalan szomorúságba merülünk. Szükségünk van a völgyben Krisztus győzelmére, szükségünk van arra, hogy szüntelenül megtapasztaljuk a feltámadás erejét. És szükségünk van arra is, hogy amikor Jézus mellénk lép tisztaságával, meglássuk saját belső világunk sötét, sebzett zugait.

Mi ma, mindannyian, ismét a völgyből érkeztünk fel a hegyre. Sokaknak talán az ünnepi istentisztelet órája adott lehetőséget, hogy fellélegezzen az út után. Ha Jézus szétnéz sorainkban, talán ugyanazt látja lelkünkben, mint a megrettent szívű tanítványokéban, akik a félelemtől bezárkózva rettegtek a nagypénteki események után. Jézus ma előttünk is megáll középen, és így szól: „békesség néktek”!  Ő pontosan tudja, milyen lelkiállapotban vannak tanítványai és azon fáradozik, hogy minket, a sokszor hite vesztett tanítványokat boldoggá tegyen, hogy rásegítsen a győzelemnek a hitére! Jézus mérhetetlen szeretetével utánunk jön, hogy tanuljuk meg mit jelent a feltámadás erejével, húsvéti hitben élni. Mit jelent élni a bűnbocsánat örömében, a halálfélelemtől szabadon, úgy hogy közben tudjuk, minden utunkon velünk van Urunk!

Adja Isten, hogy a 2015-ös esztendő húsvétja elhozza mindannyiunk számára a győztes Úrral való találkozást, hogy a lelkünkben cipelt sebek gyógyulást nyerjenek feltámadott Urunk sebei által, mi pedig új életben járva hirdetni tudjuk a feltámadás örömét!

Áldott, békés húsvéti ünnepet kívánok mindannyiunknak, és azt, hogy a hegyen töltött idő, az ünnep néhány napja alatt erősödjünk meg olyannyira a hitben, hogy tudjunk később, ott lenn a völgyben, a feltámadás erejéből élni!

 

Erős vár a mi Istenünk!

 

Adorjáni Dezső Zoltán püspök

Kapcsolodó hanganyagok: