Reformációi emlékülés a Magyar Parlament Felsőházi termében

2017 október 5-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Reformáció 500 emlékbizottság szervezésében, a Magyar Parlament Felsőházi termében reformációi emlékülésre került sor, amelyen közéleti személyiségek, politikus tudósok, művészek szólaltak meg előadás, vagy személyes vallomás formájában.

A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházat Ft. Adorjáni Dezső Zoltán püspök és Fejér Olivér püspöki titkár képviselte.

Adorjáni Dezső Zoltán püspök záróbeszédében elmondta, hogy „ma a nagy felejtés, értelem és értékvesztés korában, nagyon felértékelődik a józan és bátor emlékezés. Mert korunk egyik veszélye a tömeges felejtés, az akut amnézia. Éppen az információ és kommunikáció, a gigabiteok korában az emberiség rohamosan felejteni kezdett. S a ragályos felejtésben a legveszélyesebb az Isten-felejtés. Világunk szépen, lassan de makacs kitartással veszíti el legmélyebb, leglényegesebb kötődését, ittléte alapját, Istent. Isten ma sokszor tényleg csak egy üres fogalom lesz, egy vallási klisé, egy tartalmatlan névszó. A tér többé már nem Isten tere, a világ már nem Isten világa, a mindenség pedig néma, üres, értelmetlen és céltalan.”

Elmondta, hogy „A reformáció alapvetően egyházi, teológiai, hitbeli jelenség. Az Ige ügye. A hit ügye. Krisztus új életet adó jelenvalóságának az ügye."

Valamikor az egész Luther nagy kérdésével kezdődött: Hol/ Hogyan találok egy kegyelmes Istent? Ez ott és akkor döntő, létfontosságú, élet-halál kérdés volt számára. Az erre adott válasz jelentette és jelenti ma is a reformáció lényegét.

Minden korszak, minden generáció, minden egyes Istent kereső ember, adós a saját válaszával. Nekünk is válaszolnunk kell. És ha a mai magyar társadalom megtalálta az erre adandó választ, vagy legalábbis elindult a válaszkeresés útján, akkor az 500-ik jubileumi évünk, ünneplésünk nem hiábavaló.

Ahogy a 89.zsoltár fogalmaz: „Boldog az a nép, amely tud neked ujjongani, amely arcod világosságában jár, Uram”.

Hitvalló őseink jól tudták, hogy Isten világosságában járni, Krisztus fényének erőterében élni, ez az, ami mindent egybefog, mindent megelevenít, megújít, szilárd alapot, értelmet és üdvösséget ad.