Vendégségben a nagyszebeni zsinaton

A reformáció-jubileum keretében tartotta 85. zsinatát a romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház. Ez alkalomból nem csak a zsinati tagok és külföldi vendégeik gyülekeztek Nagyszebenben. A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház képviselőivel együtt nyitották 2017. november 18-án a gyűlést. A közel ötvenfős zsinat az ünnepi esztendőt követő teendőkről, priorításokról értekezett.

A bűnbánati áhítat után a szebeni nagytemplomban tartottak nyitó istentiszteletet, ahol Adorjáni Dezső Zoltán püspök hirdette Isten igéjét. A püspök a kereszt teológiájára irányította a hallgatóság figyelmét. Igehirdetésében az embert mindenek fölé magasztaló korszellemmel szemben az értünk szenvedő és a nehézségekben mellettünk álló Krisztust emelte ki. A keresztyénség jövője Krisztus keresztjénél van elrejtve.

A zsinaton a németországi szász szervezetek képviselői köszöntötték az egybegyülteket, és mindnyájan meghallgathatták Reinhart Guib szász evangélikus püspök éves beszámolóját. A színes programokról szóló jelentést követően a jövő tervezése következett. A következő évek reformátori prioritásait mutatta be Románia mindkét lutheránus egyháza, és terveik sok szempontból hasonlítottak egymásra.

A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház prioritásait Kalit Eszter lelkész mutatta be. Előadásában rámutatott arra, hogy a jubileumi esztendő programjai megalapozták a jövőt. Az évforduló összehozta az évszázadok során egymástól eltávolodott erdélyi protestáns felekezeteket. 446 esztendő után újra közös zsinata volt az evangélikus és református egyházaknak. Magyar, szász, szlovák lutheránusok és reformátusok együtt vonultak idén büszkén ünnepelve felekezeteik félévszázados születésnapját. A protestáns egység erősítése és megszervezése a jövő egyik prioritása. A misszió és a ifjúsági evangelizáció kiemelt feladatai a következő esztendőknek. Az egyház arra hivatott ezután is, hogy reformátori lelkülettel hirdesse az evangéliumot közérthetően és hitelesen a templomban és a templom falain kívül is. A ifjúsági alkalmak és az oktatás pedig szintén a jövő lutheranizmusának feladatai. A teológiai képzés és továbbképzés szintén fontosak a következő évtizedek egyházában. A diakónia sem hiányozhat a jövőben. A szomszédok kölcsönös segítségnyújtásától az intézményes keretekig terjed az a feladat, amit az irgalmas samaritánus elbeszélője, Krisztus bízott ránk. Mindezen feladatokat a keresztyén ember szabadságából fakadó kreativitással és erővel lehet és szükséges megvalósítani a következő ötszáz esztendő nyitányán.

 

KE