A bűnbánat, mint az Úr útjának építőanyaga

Keresztény testvérek! A mai ige szokatlanul hosszú, talán első hallásra nem is marad meg emlékezetünkben, csak néhány jellegzetesebb mozzanat, ismerős mondat. Talán mindjárt az elején elkalandozott figyelmünk, mert az első versekben nevekről, nehezen kiejthető személyekről hallunk, mintha tévéhiradóból szólna. Igen. Az első versek a történelemre, a világtörténelemre irányítják figyelmünket, hogy megerősödjön a hitünk abban: mindaz, ami adventben, mindaz, ami karácsonkor történik nem mese, nem kitaláció, nem papi beszéd, hanem valóságosan megtörtént esemény, amit a világtörténelem is rögzített.

Mindez mikor történt? Akkor, mondja az írás, amikor Rómában Tibériusz császár volt az uralkodó, Júdea helytartója pedeg Pontius Pilátus, Galilea negyedes fejedelme pedig Heródes.Ismerjük, vagy majd emlékezni fogunk a karácsonyi történetben ezekre az emberekre, és eszünkbe jut, hogy a felsorolt személyek közül mindegyik gonosz, szeretetlen, uralomra éhes, kegyetlen zsarnok. A világ akkor sem volt szebb, könnyebb, boldogabb, mint most. A zsidók elnyomás alatt éltek, rabszolgasorban szinte, jogaiktól fosztottan. De ott volt a vallás. Mondhatná valaki: ki volt a vallásos vezető, a főpap, a hagyomány őrzője? Kajafás. Szintén szeretetlen főpap. A szeretetlen kegyetlenséggel teli világban, környezetben valami történik, valami ami megzavarja ezt az egyhangú rosszakaratot, önzést. Megszólal az Isten. Hol? A pusztában. Ott, ahol a zsidók hiedelme szerint az istenellenes erők, a démonok, gonosz szellemek laknak, ahol nincs élet. De ott van János. A próféta. Akit Keresztelő Jánosnak is hívnak.

Jánosról azt mondja a mai igénk, hogy prédikált. Megkezdődik a puszta exorcizálása. Démonoktól való mentesítése, elűzése. Vitte az evangéliumot, vitte az eljövendő Messiásról szóló örömhírt az embereknek. Be kellett mutatni a Messiást. Miért? Mert elfelejtették. Igen, Krisztust  elfelejtették! Hiszen Betlehem kicsi falu volt a pásztorok, azok ismerősei, a napkeleti bölcsek baráti köre hamar elfelejtette. A többiek számára Jézusnak ugyanolyan gyermekkora volt, mint bármelyik másik gyermeknek. János pedig elmondja a Jézusról elfeledkezett világnak, hogy jön a Messiás, hogy Jézus a Messiás. Vajon nem-e feledkezett meg a világ Jézusról? Nem feledkeztek-e el a keresztények, gyülekezetünk tagjai Jézusról, azok, akiknek itt kellene lenniük, de nincsenek?

Nem éreztétek testvérek azt adventben, hogy jönni akar az úr, de én nem hiszek? Nem várom? Nem tudok hinni és nem tudok várni és nem tudom átérezni az ünnepet? Valami megakadályozza az Úr hozzám vezető útját. Ekkor jön Keresztelő János az ítélő, tisztító igével, amikor rájössz, nem tudok az Úrral találkozni.

Készítsétek az Úr útját! Keresztelő János egy korabeli szokást említ. Amikor a császár, vagy uralkodó, helytartó meglátogatott egy várost egy települést, akkor a lakosság egy utat épített neki. Ennek az útnak egyenesnek, símának kellett lennie, hogy az uralkodó és díszes kísérete bevonulhasson a városba. A Messiásnak utat kell készíteni. Ki a Messiás? A Messiás szabadító, de ítélő is. Az utat nem lapáttal és csákánnyal kell megépítsük, hanem bűnbánattal. A hozzánk jövő Krisztus a mi személyes bűnbánatunkon keresztül vonul be életünkbe. Nagyon komoly üzenet ez a mai keresztényeknek. Mert, ahol nincs bűnbánat, nincs bevonulás. Ahol nincs bevonulás nincs karácsony. Ott nincs imádat karácsonykor, csak ivászat.

János nem éri be ennyivel. Elmond még egy figyelmeztetést. Viperák fajzata azt mondja. A vipera képét jeleníti meg, ami a bozóttűzben menekülni akar. De nem tud. A bozóttűz, Isten ítéletének képe. A kígyó sem menekülhet a tűztől. A menekülés egyetlen lehetősége a megtérés, a bűnbánat. Csak ezen az úton lehet elmenekülni, megmenekülni. A megtérés gyümölcse a bűnbánat. A gyümölcstermő élet menekít meg. A földhözragadt, a világhoz tapadt kígyó életmód, ami síkos, ami jól mozog a világban, de Isten országában nem mozoghat nem menekít meg.

Elmond még egy figyelmeztetést János. Hiába mondják: „Ábrahám a mi atyánk”, nem elég. Hiba, ha azt mondja valaki magáról én: „keresztény vagyok, megkereszteltek, kifizettem az egyházadót, amíg fiatal voltam csináltam én is...”! Mindez nem elég. Akkor mi számít? A gyümölcs. Az a fa, amelyik nem terem gyümölcsöt kivágattatik, bármennyire is Ábrahámtól származtatja magát. Hiszen a fát nem azért hagyják meg, mert botanikailag a fák csoportjába tartozik, hanem, mert gyümölcstermő. Ha nem terem, kivágják és eltüzelik. A bűnbánat gyümölcsei hol vannak? Az Isten igéje utáni szomjúság hol van, a kíváncsiság Isten akarata után? Sehol. Miért? Mert Isten nem öntötte ki a szomjúságot az ő igéje után a te szívedbe.

Textusunk azzal fejeződik be, hogy külömböző emberek mennek hozzá és kérdezik, mit csináljunk, hogy megmeneküljünk az ítélettől?  Mi indította ezeket az embereket, hogy kimenjenek Jánoshoz a pusztába. Nem volt szép ember, nem mondott kedves dolgokat, tetszetős dolgokat, amiket az ember szívesen hallgat. Akkor mi történt? Az embereket egy belső hang indította. A Szentlélek Isten indította őket a pusztába Jánoshoz. Az útkészítés egy külső történés, vagyis az ítélő igehírdetés (kinek kell a szabadság, aki nem látja a rabságát?) másfelől egy belső történés is a Szentlélek intése, indíttatása. Mint amikor intőt kap a gyerek az iskolában. A Szentlélek is megint. Akkor éhséget és szomjúságot bocsát Isten az ige után. Álljunk be mi is a kérdezők csoportjába! Ha az emberek legyintettek volna János beszéden, azt mondták volna: „elég a beszédből, eleget fecsegtél, menjünk haza, majd holnap, vagy a jövő héten megint meghallgatunk”, akkor bizonyára a pokolra jutottak volna. De nyugtalanította valami a szívüket.

Van egy könyv: Menekülő világ. Rajta állatok menekülnek. Honnan, mi elől? Az özönvíz elől és bemenekülnek a bárkába. Van hova menekülni.  Mi elől? Az özönvíz elől. Isten ítélete elől. De másodjára Isten tűzözönt bocsát a földre ítéletként. Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen...(Rm1,18). A bűn gyökere a hitetlenség. Hamis szeretet, hamis bűnbánat, hamis megtérés, hamis hitvallás.

W.H. Busch története. Egy férfi elegánsan bekopog éjjel. Mentsen meg! Elmeséli életét. Szép karrier, kiváló élet, jó anyagi körülmények, sikeres, stb.  Elmondja titkát. Iszákos volt az apja. Ő is örökölt valamennyit. Havonta 3 napig iszik. Elmenve otthonról. Utána hazamegy. Bűnbánóan. Szabadulni akar. Busch tehetetlen. Jézusról beszél. Ő a szabadító. Megszabadul az ember. Vannak botlások, visszaesések, de megszabadul.

                                                                                                          Ámen

Szerző: 

Horváth Csaba

Alapige: 

Lk 3,1-14

Alkalom: 

Advent 3. vasárnapja