Adorjáni Dezső Zoltán püspök ünnepi beszéde a 450 éves tordai országgyűlés emléknapján

2Kor. 3,17.: Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.

Gal 5,1: Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.

Mai ünneplésünk tartalmát, lényegét egyetlen bibliai mottóval foglalhatnám össze, Pál apostol szavait felidézve: „ahol az Úr lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17).

Ünneplő gyülekezet, Krisztusban szeretett testvéreim!

A fent idézett páli gondolat kapcsán elmondható, hogy az 1568-as tordai országgyűlés határozatába foglalt szabadságeszmény nagyon szépen egybecseng az autentikus keresztyénség szellemével, évszázadok óta ott volt, ösztönszerűen megélt igazságként, mint egyetemes érték a magyarság öntudatában is.

Ezt a szellemet a Mindenható nekünk adta, mert Isten az embert szabadságra teremtette, de el kell mondanunk, hogy ez volt a teremtés aktusának egyben a legnagyobb kockázata is. Szabadságban és igazságban megszentelt életet élni, Isten számunkra feladatnak és életrendnek szánta.

Egy nagyon kritikus történelmi helyzetben, hosszas és nehézkes vajúdás, kemény próbatételek, izgalmas teológiai viták eredményeként született meg ez a vallási és lelkiismereti szabadságról szóló országgyűlési határozat, amely bizonyos értelemben egyedülálló az akkori világban. Még akkor is így igaz, ha a mai modern jogi, társadalmi vagy filozófiai szemlélet alapján nem tökéletes, nem teljes, bizonyos értelemben túlhaladott és már abban a korban sem aratott mindenütt osztatlan elismerést.

De ennek a szabadság és igazság eszmének a gyökere, értelmének mélysége mindenek előtt Isten Igéjében van, ebből tükröződik vissza. Isten kinyilatkoztatása, Isten kegyelme, szeretete, Isten igazsága ennek az elsődleges forrása, és nem az emberi értelem, még csak nem is a pillanatnyi társadalmi, politikai igény. Ezért érzem úgy, hogy van ennek a mai ünneplésünknek egy sajátosan hitbeli dimenziója.

Igen, a mai ünneplésünknek különleges értéke és szépsége van. Azért egyedi, sajátos tartalmat hordozó és egyben egyetemes, mert az igazság és a szabadság bibliai alapértékeire épít. Ez a két dolog pedig a legfőbb érték és ajándék, amit Isten életrendként adott nekünk, ami nélkül sem akkor, sem ma nem lehet teljes értékű, emberhez méltó életet élni. Éppen ezért mai ünneplésünk nem egyszerűen öncélú, rutinszerűen végrehajtott emlékezés, hanem ennél sokkal több.

Persze örömmel és tisztelettel emlékezünk az erdélyi, a magyar reformáció nagy személyiségeire, hősökre és áldozatokra, kimagasló, korszak meghatározó eseményekre, és emlékezünk a velünk és bennünk elevenen élő történelmünk nagyszerű pillanataira is. Ez az alkalom azonban legelső sorban a jelenünkről és a jövőnkről szól.

Nagyon frappánsan fogalmazta meg ezt az áldott emlékű II. János Pál pápa: „a múltra való emlékezés nem más, mint a jövő iránti elkötelezettség.”

Igen, ez az ünneplésünk is erről szól! Az életről, a közös hivatásról, a megmaradás és a gyarapodás, az alkotás parancsáról. De szóljon ez az ünnep a közös megújulás igényéről, a lelki szellemi, hitbeli és erkölcsi újjászületésről. Szóljon szétszakíthatatlan közösségünk erejéről és reménységéről.

Jókai Anna szavaival élve: „fogjunk hozzá a szabadság terének felépítéséhez. Tudatosan és kitartóan építsük magunkban és közösségünkben ezt a szellemi, lelki teret, a szabadság terét. Mert ezt a felépített lelki valóságot tőlünk soha senki el nem tudja venni.”

Hogy miért nem? Hadd folytassam Jókai Anna gondolataival: „a szabadság tere elsősorban a szellem területén van, amikor szabadon befogadhatja az ember a világban érkező felső igazságot” – sőt ettől a felső igazság befogadásától válik igazán szabaddá.

Ahogy egy kortárs történészünk, Vekov Károly írta: „…bennünket meghatároz a szabadság szeretete, nem tudunk és nem is akarunk lemondani róla. A szabadság oszthatatlan….

Szabadság ott és akkor van, amikor mindenki ismeri és tudja az igazat.

Szabadság ott van és akkor, ahol és amikor ápolhatjuk identitásunkat és meg is védhetjük, ha kell.

Szabadság ott van, ahol tisztelik egymást az emberek, ahol szent az adott szó.

És hadd tegyem hozzá a legfontosabbat: igazi, autentikus szabadság ott van, ott jön létre, ahol jelen van Isten. Hiszen Ő az az erő, amely nem csak egy időre, nem félig-meddig, nem látszatra, hanem valódi, tartós, testvéri közösségbe, egyetlen lelki családba ötvöz minket igazságban és szabadságban. Mert az Ő szabadsága az egyedül tökéletes, hiszen ez a Szentlélek szabadsága, a megszentelt, megváltott és felszabadított, Krisztusban kapott új élet.

Nagyszerű és felemelő a szabadság keresésére irányuló minden emberi törekvés, de az igazi szabadság, az igazi felszabadulás az, amit Istentől kapunk, ami kívülről, fentről származik, amikor valóban átéljük, megtapasztaljuk, hogy Ő szabadít meg a bűn és önmagunk torz kötöttségeitől, s ez által leszünk szabadok embertársaink szolgálatára, az élet megszentelésére.

Ez a szabadság pedig kegyelmi ajándék, és a Szentlélek műve bennünk, ahol Isten az ajándékozó, az ember pedig mindig a megajándékozott.

Luther legnépszerűbb megfogalmazását hadd idézzem: „a keresztyén ember szabad ura mindennek, és nincs alárendelve senkinek. A keresztyén ember készséges szolgája mindennek, és alá van rendelve mindenkinek.” (De servoarbitrio – A szolgai akaratról).

A keresztyén tehát csak akkor szabad, ha hitben teljesen Krisztusé. Ez a hit pedig őt mindenek fölé helyezi, teljes és tökéletes szabadságot ad. Ugyanakkor ő szabadon, teljesen az embertársáé is, ami azt jelenti, hogy hálából, szeretetben és önként alárendeli magát a teljes és elkötelezett szolgálatra.

Ez a mi evangélikus, protestáns, reformátori szabadságeszményünk lényege!

Szabadon, elkötelezetten, hittel élni Istennek, s ugyanúgy szabadon, elkötelezetten, szeretettel, becsülettel javára lenni embertársainknak. Épp ez a belső, valódi szabadság valósága véd meg a szabadságnak vélt vagy mondott torzító ideológiáktól és illúzióktól.

Mert „ahol az Úr lelke, ott a szabadság” – testvéreim, mi megismertük az igazságot, az igazság pedig szabaddá tesz minket – álljunk meg tehát ebben szilárdan.

450 éves tordai országgyűlés emléknap
2018. január 13. Torda
Adorjáni Dezső Zoltán püspök

Fotó: Kiss Gábor