Az özvegyasszony két fillérje

Keresztény testvérek! A mai bőjti vasárnapot úgy nevezik latin kifejezéssel, hogy „oculi” vasárnapja. A bevezető zsoltár a 25-ik 15-ik verse adja meg a mai alkalom alaphangját. A szemek égre emelése, a figyelem odairányítása. Ugyanakkor a szemek égre emelése jelenti a segítségvárás forrásának keresését, oltalomkeresést és biztonság utáni vágyakozást. Nem semmibe révedés, bámulás,vagy költői álomvilágban való ábrándozás, hanem céltudatos tekintet.Nem a világra tekintés, hanem kitekintés a világból, Isten örök világába. Isten népe az egyház nem egymást bámulja,vagy gyanakvó tekintettel fürkészi egymás bűneit méricskélvelve, kutatja tekintetével, hanem egy irányba néz.

Ha nem így tesz és nem ezt teszi, akkor baj van a látásmóddal, a célratekintéssel. A zsoltáros számára az Úr tájékozódási pont. Szüksége van Istenre, nem istenpótlékokat keres és nem abba veti bizalmát. Előkészület húsvétra, együtt tekintés a feltámadásra.Oculi vasárnapja a „látás” visszaadásának ünnepe is. Újra látni akarom a célt, vagyis üdvösségemet, bűneim bocsánatát, és a feltámadást. Ebben ma külön segítség az úri szent vacsora, hiszen úgy jöhettünk és érkezhettünk a templomba, hogy az Úr terített asztallal várt bennünket. Ha otthonainkból elindulva még lélekben készületlennek, gyarlónak, alkalmatlannak, méltatlannak éreztük magunkat a szent jegyekben való részesedéshez, ez a zsoltár vígasztalással, erővel, reménységgel tölt el bennünket, hogy méltatlan voltunk ellenére is Isten keres bennünket. Ha szemünk és látásunk hibas, vak, torz, Ő előbb meglát bennünket, Ő az, aki ma is cselekszik az úri szent vacsora jegyeiben mivelünk.

Szeretünk a pénzről beszélni. Mennyi a fizetésed, mennyi az adód, mennyibe került ez, vagy az a termék, hol lehet kevesebbért hozzájutni valamihez? A pénz központi kérdés az ember életében. A világhoz való kapcsolatunk kapcsolódásunk, kötődésünk fokmérője is lehet.

Amikor a Szentírás beszél a pénzről, akkor sohasem függetleníti Istentől. Vagy mint Isten áldásának kifejezője, Salamon, Jób, Jákob életében, vagy mint Istentől elválasztó hatalom, erő, a gazdag és Lázár példázatában, a hamis Mammon példájában. Nem a pénz a rossz, hanem a pénz szerelme, ami elhomályosítja az ember látását, elvakíthatja, „elgörbíti” az ember szívét Istentől.

Jelen összefüggésben Jézus beszél a pénzről. Leül, mint a rabbik és tanít.Számolja a pénzt, amit az emberek tesznek a perselybe.  Milyen más, amikor Jézus beszél a pénzről. Miért más? Nem csak numizmatikai alkotás, vagy az árucsere lebonyolításához szükséges eszköz, hanem jelkép is, jelképpé válik Jézus szavaiba. Példaértékű. A pénz az exisztencia mérőfoka. Rám mered-e bízni magad? Az életedet? Nekem tudod adni, mint ahogy ez az asszony a két fillérét?

Az özvegy lemond exisztenciájáról, hogy Istenre bízza. Lemond a földi exisztenciájának biztonságáról, hogy egy másfajta exisztenciát tudjon megragadni. Elengedés és megragadás. Elengedi azt, amit pénzben ki lehet fejezni, hogy megragadjon valamit, amit nem lehet lemérni anyagiakban. Elengedés és megragadás. Milyen egyszerre történik! Mint Mózes anyja, elengedi a gyermeket, hogy Isten kezébe tehesse, hogy Isten használhassa, a szülők, amikor házasulandó gyermeküket elengedik, hogy új életet kezdhessen, elengedés és megragadás. Oly sok formában ott van, jelen van hétköznapi életünkben.

Áldozatot hoz. Mi rengetegszer halljuk a hírekben, olvassuk újságokban ez, vagy az áldozatul esett egy rablótámadásnak, balesetnek, természeti katasztrófának. Áldozatul esni és áldozatot hozni. Ez utóbbira tereli figyelmünket az Ige, amikor mi az előbbivel vagyunk elfoglalva, elárasztva.

Mindezt Istentisztelet után a templomból kijövet teszi.Mi történik velünk az istentiszteleten? Megváltozva távozunk, vagy úgy, mint aki résztvett egy egyházi rendezvényen, programon? Tudott-e ma együtt dobogni a szívünk a szent énekeket zengve, vagy közösen imádkozva, hitvallást mondva, bűnt bánva, fogadalmat téve a megbocsátásra? Csak áldozatokat hozva lehet előrehaladni Jézus követésében. Áldozni időt, kényelmet, anyagi javakat, karriert, lehetőségeket, egy emberileg értéktelennek minősített, eltékozolt életet. Pedig mi szeretnénk megtartani egy keveset ezekből. A fillérek, mivel kettő darab volt az asszonynak mind a perselybe kerültek. Holott, egyet megtarthatott volna. De nem tette. Ebben nem hasonlítunk rá. Történik valami az özvegyasszonnyal a templomban. Ezt a megváltozott életet ezzel fejezi ki. A számítás helyébe a matematika helyébe a hit került. Az ötezer ember megvendégelésekor (Jn.6,1-15) is Fülöp és András is számolt. Ahelyett, hogy hitt volna, hiszen a Megváltó ott volt mellette. Jézus akkor is tanította az övéit, hogyan kell rábízni dolgokat, kenyérgondokat, exisztenciális válságokat. Ma mi is ott ülhetünk lélekben és nem csak lélekben Jézus lábainál, közelségében. Az Ő közelsége, jelenvalósága hozza meg szívünkben a változást és a Lélek által kapjuk meg a változáshoz szükséges erőt.

Nem csak pénzbedobás, hanem adakozás történik ebben a jelenetben. Fogalmazzuk meg a kettő közötti különbséget. A pénzbedobás lehet olyan (profán) lelkülettel tenni: fizessük ki a papot, fizessük ki az Istent, szánalomból, „szegény az eklézsia, rajtam ne múljon”, vagy ne mondják, hogy nem raktam....

Kitől látja, kitől tanulja a mai fiatalság a lemondás erényét? Amikor minden arra megy ki, hogy szerezd meg, ragadd meg, gyűjtsd össze, ne szalaszd el! A lemondás és a kiüresedett, elkoptatott kifejezéssel ez a történet is idegen a mai fiatalságnak, és a ma emberének.

A képmutató úgy jön ki a templomból, ahogy bement, semmi nem, változott életében. Talán még azzal a hátsó szándékkal várja az adakozás momentumát, hogy megmutassa, neki van miből adnia, talán kell neki az elismerés. Kapni akar, elismerést, csodálatot, tapsot, köszönetet és nem adni. Jézus látja ebben az emberben azt, aki gazdagságát Istennek tulajdonítja, mivel az ószövetségi gondolkodás értelmében a gazdagság Isten ajándéka, míg a szegénység Isten bűntetése. Ezt a predestinált állapotot rombolja szét a tanítása. Az adakozás látszólagos. Az asszony adományát Jézus nagyra értékeli. Kell-e nekem Jézus véleménye, számít-e nekem mit mond Jézus, vagy az ő véleménye is egy a sok közül? Ebből nem az következik, hogy minden gazdag képmutató, és nem adakozik szívből, továbbá minden szegény és özvegy szíből adakozik és kedves Isten előtt!

Ahol a te kincsed, ott van a te szíved is. Ha a kincsem az Istennél van, akkor a szívem is ott lesz.

Beszél ez a történet az ember és pénz viszonyról és az ember és Isten viszonyról.Van amikor a kevés sok Isten szemében és a sok kevés. A sok mennyiségi kifejezés a több minőségi. Valmi többel jöttél ki a templomből? Több vagy-e, mint amikor bejöttél? Mi az a többlet? Olyanok szeretnénk lenni, mint az özvegyasszony. Őszinték, odaadók, áldozatot hozók, Istenre tekintők. De hogyan lehet ez a fajta lelkület a mienk?Az úrvacsora vétel alkalmával lehetőségünk van venni a Szentlelket. A Lélek kitöltetik, nem bennünk van, hanem kapjuk. Nem kell megdolgozzunk érte, Isten ajándéka ez. Isten Szentlelke az igével működik, munkálkodik bennünk, készségessé, alkalmassá tesz és formál bennünket, hogy Istent odaadással és szeretettel, hálaadással szolgáljuk, ne félelemből, rettegésből, vagy képmutatásból. Az 51.Zsoltár szavaival imádkozva, annak 14.versével kérjük ezt Istentől a hétköznapokban is. „Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.” Ámen

Szerző: 

Horváth Csaba

Alapige: 

Mk.12,41-44

Alkalom: 

Böjt 3. vasárnapja (Oculi)