Az égig érő torony

A tornyot bámultam. Mintha az égig érne. Ekkor szegődött mellém Kitti. Ez a torony az égig ér papbácsi? Nem torony, hanem kémény. Akkor az. Azt nézem, hogy az égig ér, vagy sem. És mire jutottál? Még gondolkodom. Válaszoltam. Akkor én addig ide leülök és segítek gondolkodni. Kedves vagy Kitti, hogy segítesz. Azt mondja a mama, hogy régen füstölt is. A kémény? Igen. Itt minden fekete volt. Még a hó is. Felnevettünk. Az aztán nagyon vicces lehetett. Én még akkor nem születtem meg, úgyhogy nem tudom.

De, ha az égig ér a kémény, akkor biztos feketék voltak az angyalok is az égben, meg Isten szakálla is bekormozódott. Nem? Ez egy használható ötlet Kitti. Akkor jó. Könnyebbült meg Kitti. Szóval, akkor nem kellett volna ilyen magasra építeni.  Folytatta a gondolatmenetet. Ellenkezőleg, még magasabbra kellett  volna. Miért? Milyen magas. Talán háromszáz méter. Hű, az sok? Nem tudom. Valószínűleg nem elég, hogy ne hulljon vissza a korom. De, ha felmennénk a tetejére, akkor, már látnánk a mennyországot? Nem valószínű. Kár. A menny nem fönt van. Mondtam égre szegezett tekintettel. Kitti abbahagyta a csillámpóni fésülését. Nem? Nem. Hanem? A menny ott van, ahol Isten jelen van. Vagyis az égben. Nem. Hogyhogy nem. Úgy. Értem papbácsi. Akkor jó. Ha bemennék a torony aljába, a huzat nem vinne fel? Nem. Szóval ez nem olyan, mint amikor a lifttel megyünk? Azt akarod mondani, hogy, ha bemész a kémény aljába, akkor a huzat a mennybe visz? Igen. Erre gondoltam alapvetően. Alapvetően. Ismételtem tudálékosan a kifejezést. De a pónimat felkapná. Felkapná, de vissza is esne. Az szomorú volna, mert megütné magát. Azt semmiképpen nem szeretném. Mondtam. Itt minden fekete volt. Te már akkor itt voltál? Nem. Csak egy éve jöttem. Akkor nem sokat tudsz erről a fekete városról. Valóban nem sokat. De nem csak itt vannak fekete városok. Van ott arra, amerre te laksz? Mindenfelé vannak fekete városok. Ezt nem értem. Elmesélem. Rendben. A pónit az ölébe ültette, hogy az is magába szívhassa a tanítást. Mesélek neked egy kis szívről. Jó. A múltkor is a szívről beszélgettünk. Igen, emlékszem, azért is folytatom innen. Szóval, volt egyszer egy kis szív. Mocskos volt, fekete. Nevezzük most piszkos szívnek. Rendben. Egyezett bele Kitti. Ez a szív, a fekete szívek városában lakott. De miért volt piszkos a szív? Kérdezte Kitti. Azért, mert egy olyan ember szíve volt, aki bűnt követett el Isten ellen. De mi az, hogy bűn? Papbácsi. Én már annyiszor hallottam. A bűn az, ami nem teszik Istennek. Például a hazugság, lopás, engedetlenség, szófogadatlanság, harag, gyűlölet. Ilyenek. Most már érted? Értem. Csakhogy, ez a kis piszkos szív gyakran rájött arra, hogy sokszor tesz ilyet, vagyis rossz dolgokat, amik nem tetszenek Istennek. És mit csinált ilyenkor? Te mit szoktál? Kitti elgondolkodott. Megmagyarázom. Nagyot nevettem. Mit nevetsz? Mert én is pontosan ezt csinálom. Azt szoktam mondani, hogy mindenki ezt csinálja és mindenki ugyanolyan piszkos. Bizony így gondolkodott a szív. De mondom tovább. A fekete város körül volt egy mély árok. Olysmi, mint a filmeken a várárok. És miért volt ez az árok? Azért, mert a fekete városból, vagyis a piszkos szívek városából senki sem tudott kijutni. Jaj, de izgi! Húzta a lábát maga alá Kitti. Pedig sokan megpróbálkoztak a meneküléssel, szökéssel. Leereszkedni egy kötélen, vagy mint a rúdugrók átlendülni a szakadék fölött, némelyek furcsa szárnyakat próbáltak készíteni, de senkinek sem sikerült. És mi lett velük? Akik beleestek a mély árokba, elpusztultak, meghaltak, elvesztek. Jaj, az félelmetes! Igen, az. Akkor mi lett? Akkor az lett, hogy Isten elküldött egy tiszta fehér szívet ebbe a városba. És kié volt ez a fehér szív? Ez a fehér szív Jézus Krisztusé volt. Értem. Róla már tanultunk. Nem elég tanulni róla. Tudom, tudom papbácsi, ezt mondták már. Be kell fogadni, csak még nem tudom, hogy hogyan. De próbálkozom. És miért volt fehér a szíve? Mert sohasem hazudott, és sohasem lopott, vagy más bűnt, ami Istennek ne tetszett volna, nem követett el. Mindig engedelmeskedett, szót fogadott az Atyának és szerette őt. És mit csináltak a piszkos szívek? Gondolom megörültek, hogy most már van valaki, aki kiszabadítja őket a fekete városból. Tévedsz! Ellenkezőleg! Észrevették, hogy a fehér szív egészen más, mint ők és ez arra emlékeztette őket, hogy ők milyen feketék és piszkosak. Ezen aztán annyira feldühödtek, hogy elhatározták, hogy megölik a fehér szívet. És? Kérdezte lélegzetvisszafolytva Kitti. Megtették. Bizony megölték a fehér szívet. Szegény. Csakhogy, amikor megölték, akkor valami különös dolog történt. A fehér szívből vér folyt ki, ami egy híddá változott. Híd? Igen. A vérből lett híd a széles mély árok felett átívelve kivezetett a piszkos szívek fekete városából. És, hogyan lehet ezt használni? Mit csináltak a fekete szívek? Aki használni akarja ezt a vérhidat annak kérnie kell, hogy Jézus bocsássa meg a bűneit. Amikor bocsánatot kértek Jézustól, akkor átjutottak a vérhídon és ugyanolyan fehérekké változtak, mint Jézus Krisztus. Ragyogó fehérek. Miként a hó. Ismered az éneket? Igen. És mi lett avval a fekete szívvel, akiről beszéltél? Ő is bocsánatot kért Jézustól és átjutott a túlsó partra? Nem. Vagyis nem elsőre. Hanem? Mi volt a baj? Ugyanolyan tiszta akart lenni, mint a fehér szív, csakhogy túl büszke volt ahhoz, hogy bocsánatot kérjen Jézustól, ezért nem tudott átjutni a hídon. Ezért megpróbált átmászni a széles mély árkon, de nem sikerült. Azután megkísérelte, hogy átugorja, de az sem sikerült neki. Bármit is tett, nem tudott átjutni. És ott maradt? Igen. Egyenlőre ott maradt fekete városban. Egyszer találkozott egy másik fekete piszkos szívvel, aki azt mondta neki, hogy csak akkor juthat valaki a fehér szívek városába, ha semmi rosszat nem tesz, vagy gondol. Kitti elmosolyodott. A tata is jó ember volt. Nem? De. Legalább is azt mondtad papbácsi a temetésen. Igen. Emlékszem. De nem én döntöm el, ki jut a mennybe. Kár. Horgasztotta le a fejét Kitti. Pedig mi barátok vagyunk papbácsi. Akkor én a mennybe juthatnék. Csak, mert a barátom vagy, azért nem. De figyelj, mert most jön az a rész, amit kérdeztél! A kis fekete szív elhatározta, hogy jó lesz. Minden erejét bevetette és nem akart többé lopni, hazudni, engedetlen és szófogadatlan lenni, mindig becsületes szeretett volna lenni, segítőkész. Szóval jó ember? Pontosan. Jó ember akart lenni. És ez sikerült neki? Sajnos nem sikerült neki. És akkor mit csinált? Az előbb egy fekete szív adott neki tanácsot. Most pedig eldöntötte, hogy egy fehér szív tanácsát kéri ki. Megkérdezett hát egy fehér szívet, hogyan juthat át a mély árok túlsó oldalára. A fehér szív pedig azt mondta, hogy az egyetlen út, amely a fehér szívek városába vezet, az a vérhíd. Ekkor bocsánatot kért Jézustól a bűneiért? Igen. Amiután befejezte az imádkozást, ragyogó fehér lett. Egészen tiszta lett és átjutott a fehér szívek városába. Vége? Nem. Még nincs vége. Amikor a kis fehér tiszta szív vétkezett, akkor piszkos foltok jelentek meg rajta. És ezen nagyon elszomorodott. És mit csinált? Azt, amit ilyenkor kell. Elmondott mindent Jézusnak. Aha. Ez a bűnbánat? Igen Kitti, ez a bűnbánat. És még valami. Kérte Jézust, hogy segítsen neki Isten akaratát teljesíteni. Aztán eltűntek a foltjai? Igen, eltűntek. Most már megnyugodott, mert tudta, hogy maradhat örökre fehér és tiszta. És már nem ment vissza a fekete városba? Gyakran gondolt fekete városra. A régi barátaira, akik ott éltek. És visszament még hozzájuk, vagy szakított velük? Visszament hozzájuk és beszélt nekik a tiszta fehér szívek városáról és az útról, amely oda vezet. Nagyon tetszett a mese papbácsi. Te találtad ki? Nem. Nem én találtam ki. Hanem? Hanem én is olvastam, aztán sokszor elmondtam az iskolában is. Egy kis szív története. Ez az eredeti címe. De én most neked meséltem el, mert fekete városban vagyunk, ahol minden fekete. Akkor választ kaptunk papbácsi a kérdésre. A kémény bármennyire is magas, nem vezethet a mennybe. Nem bizony. Csak egy út van. A vérhíd. Hallod póni? Ideje indulnunk. Sietek haza papbácsi, elmondom a mesédet a mamának. Rendben. Én még egy darabig néztem az égbe nyúló kéményt. Igen, gondoltam, minden feketeségünk visszaszáll ránk. Bármilyen magas kéményeket is építünk.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

FORGÁCSOK A MESTER ASZTALÁRÓL