Sepsiszentgyörgy

Egyházközségünk megalakulása a II. világháború kezdetéhez kapcsolódik, bár az 1910-ben végzett népszámlálási adatok alapján, amikor a vallási hovatartozás is szerepelt az állami hivatalos adatok között, Háromszék vármegyében 765, Csík vármegye területén pedig 241 evangélikus lelket számláltak. 1940. szeptember 1-én, a Romániai Ágostai Hitvallású, Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyházkerület a Háromszék és Csík vármegyék területén élő evangélikusokból Sepsiszentgyörgy központtal önálló missziói kört létesít és a szervezkedő egyházközség gondozására Beyer Aurél akkori brassói segédlelkészt kéri fel. Missziói egyházközségi alakuló közgyűlések voltak Sepsiszentgyörgyön, Baróton, Csomakőrösön és Kézdivásárhelyen.

Túróczi Zoltán tiszakerületi püspök elismeri a missziói kört, Beyer Aurél missziói lelkészt felveszi egyházkerülete segédlelkész státuszába és anyagi támogatásban részesíti. A Budapest-Kelenföld evangélikus egyházközség testvéregyházzá fogadja a missziói kört, úrvacsorai kegyszereket ajándékoz és évi 1.200 pengő segélyt ajánlott fel.

1941. november 1-én Beyer Aurél Nagyváradra, Kovács László Nagyváradról Sepsiszentgyörgyre nyer kinevezést, akit december 28-án Járosi Andor a református vártemplomban iktat hivatalába.

1942. június 10-én az egyházközség megvásárolja, az Olt utca 51 szám alatti ingatlant, melyet átalakítottak az egyház céljainak és szükségleteinek megfelelően, főként a kelenföldi testvéregyház, az egyházkerület és a hívek adományából. A december 31-i nyilvántartás szerint az egyháztagok száma 1.305. A megnövekedett lélekszám nem természetes szaporulat, hanem az 1940-ben meghúzott országhatár következménye volt.

Az 1944 február 6-án tartott presbiteri gyűlés elhatározza, hogy templomot épít Kézdivásárhelyen. Az ötlet Bothár L. Vilmos felügyelőtől származik, aki bejelentette, hogy nemrég elhunyt felesége szül. Dimény Margit emlékére felajánlja 3.000 pengő értékben 36.000 tégla árát egy Kézdivásárhelyen megépítendő evangélikus templom céljára. Turóczi Zoltán püspök nagy örömmel és lelkesedéssel karolta fel ezt az ügyet. Rövidesen felébresztette az egész magyarországi evangélikusság buzgóságát. Az Országos Luther Szövetség az éppen megjelenés alatt levő „Evangélikus Templomok” című könyvének jövedelmét ajánlotta föl erre a célra. Az összeg 5.000 pengő volt. Kézdivásárhely polgármestere, akinek a felesége evangélikus volt, dr. K. Kovács István keresztülvitte a város részéről egy megfelelő üres telek adományozását. Sándy Gyula nyugalmazott műegyetemi tanár, ingyen, gyönyörű tervet készített a jóváhagyott templomépítéshez. 55-ik templomterve volt ez. A Gusztáv Adolf Gyámintézet 1943. évi szeretetadományát ajánlotta fel, 3.000 pengő összegben. A Kelenföldi Evangélikus Egyházközség Wolf Lajos lelkésszel / a későbbi Ordass Lajos püspökkel /  az élen 1.200 pengős évi adományát megduplázta. A felügyelő összeköttetései révén bankokat is megmozgatott. A Magyar Általános Hitelbank és még két budapesti pénzintézet 1.000-1.000 pengőt adományoz, és más bankok is küldenek még adományokat. Kézdivásárhelyről is folynak be 1000 pengős megajánlások. Dr. Lőrincz Ernő orvosprofesszor és Koncz Lajos kereskedőtől történik ilyen megajánlás, sőt Sepsiszentgyörgyről is. Kmen Ede presbiterünk, az ojtozi faipari vállalat igazgatója faanyaggal segít, Bajkó Kálmán fakereskedő szintén. Kézdivásárhelyről is, de a missziói egyházközség egész területéről, sőt az egész országból folynak még be értékes adományok, megajánlások.

Még ez év június 11-én Járosi Andor esperes ünnepség keretében megáldja a templom alapkövét. A nehéz háborús időben, sok-sok viszontagság között épült templomot 1947. november 2-án szenteli fel Argay György püspök.

Ezt követően a történelmi események következtében a székelyföldi missziói egyházközség elszakad addigi főhatóságától. Megszűnik a magyar állami fizetés-kiegészítés és a kelenföldi egyházközség támogatása. A lélekszám felére csökken.

1946. november 13-án Hosszúfalú Alszegen tartott egyházkerületi közgyűlés a székelyföldi egyházközséget a brassói egyházmegyéhez csatolja. Ez év március 1-én Kovács László missziói lelkész Magvető címmel gyülekezeti értesítőt indít, mely két éven keresztül áldásos munkát fejt ki. A gyülekezet nehéz anyagi helyzete miatt Kovács László lelkész 1944-48 között a sepsiszentgyörgyi református gimnáziumban tanári állást is vállal. 1951-ig gondozza a gyülekezetet, hogy azután a bukaresti magyar evangélikus egyházközség lelkésze legyen.

1951 augusztus havától Jakab Mihály lévita lelkész veszi át az egyházközség gondozását. A gyülekezeti munka mellett, tovább tanul és vizsgázik. 1955. július 17-én történik hivatalos meghívása, majd augusztus 21-én Sipos András esperes hivatalába iktatja. Időközben megüresedett a barcaújfalusi gyülekezet, ahová 1956 nyarán egyhangúlag meghívják a lelkészt, aki a meghívást elfogadja.

1956. október 1-től, ideiglenes püspöki kinevezéssel Fejér Katalin székelyzsombori lelkész gondozza a gyülekezetet. Egy évvel később Argay György püspök hivatalába iktatja a lelkésznőt.

1970 után, az iparosítás folyamán megnövekedett a lélekszám. 285 családban 618 lelket tartanak nyilván, 24 más helyiségben pedig 121 lelket.

A gyülekezet 1979. április 19-én kap hivatalos értesítést arról, hogy az Olt utcai imaház és lelkészi lakás a többi környékbeli épülettel együtt lebontásra kerül. Helyette a város akkori vezetősége egy másik épületet adományoz az egyházközségnek a Kós Károly utca 62 szám alatt. Az imaházzá átalakított épületet 1983. július 31-én szenteli fel D. Szedressy Pál püspök. 1985-ben felépül a torony, benne az orsovai kisharangot helyezték el, melyet Simonyifalváról, Jakab Mihály esperes szállítatott ide. 1987-ben rajzolta juharfába az Apostoli Hitvallás szavait Jakabos István mérnök-tanár. Kifaragta és az oltár falára szerelte Marti Alajos.

A nyolcvanas évek második felében a gyülekezet lélekszáma igen megnőtt. Az 1993-as állami népszámlálás kimutatása szerint Sepsiszentgyörgyön 1056 lélek vallotta magát evangélikusnak. Mivel a meglévő 100-120 ember befogadására képes imaház kicsinek bizonyult, a gyülekezet új templom építésére határozta el magát. Ezt a gondolatot az Egyházkerület püspöke Mózes Árpád a legmesszemenőbbekig támogatta. A templom tervrajzát, a püspök úr kérésére, Makkay Tamás Magyarországon élő építész-tervező készítette el, aki egy ősi evangélikus család fiaként született Nagykárolyban. A helyet az építéshez a Lázár Mihály és a Széna utca kereszteződésében levő 1600 nm területet a város vezetősége biztosította.

Az alapkő letételére, népes gyülekezet előtt, 1995. szeptember 24-én került sor. Az istentiszteleti szolgálatot Mózes Árpád püspök végezte.

Az időközben nyugalomba vonult Bajka Katalin lelkésznőtől a gyülekezet vezetését és az építkezés irányítását az 1996. december 15-én lelkészi szolgálatába beiktatott Zelenák József vette át, aki újult erővel kezdett neki a gyülekezet és a templom építésének egyaránt. A három évig épülő templomot, 1998. október 25-én szentelte fel népes kül- és belföldi meghívott jelenlétében Mózes Árpád püspök.

A három harang a Romániai Szász Evangélikus Egyház adománya. Az orgona pedig – szintén adományként - Svájcból került az egyházközség tulajdonába.

Az épület kettős célt szolgál. A templomi rész, mely mintegy 350 személynek biztosít kényelmes ülőhelyet, az istentiszteletek tartásának ad helyet. A templom alagsorában pedig ifjúsági központ, könyvtár, lelkészi hivatal és gyülekezeti terem van berendezve. Ugyanitt különböző egyházi és diakóniai tevékenységek megszervezése is sorra kerül. Szórványban és anyaegyházközségben jelenleg 1200 lélek vallja magát evangélikusnak, akik gyülekezetünk tagjai.

Isten különleges nagy kegyelméről, irántunk való nagy szeretetéről beszél ez a templom. És arról is, hogy tovább kell építenünk, meg kell tartanunk, vigyáznunk kell rá, hogy mindig szép legyen, és látogatnunk kell, mert Isten adta, Ő vár benne szent találkozásra.

----------------------------------------

Fotók forrása: Solymosi Enikő / www.pluszportal.ro

Egyházmegye: